A belső erőforrásunk megismerése és használata § Joanna Nylund: Sisu

május 21, 2018

SISU – „Van benne kurázsi” Aki felfedezi és előhívja magában a sisut, az:
• bátran és eltökélten tud szembenézni az élet kihívásaival 
• jobban érzi magát a bőrében és megtalálja a belső középpontját 
• magabiztosan kommunikál és hatékonyan oldja meg a konfliktusokat 
• kitartóbb és testileg fittebb lehet 
• szívélyes és a stresszt jól tűrő, ellenálló gyerekeket nevel 
• következetesen cselekszik és kiáll azért, amiben hisz. ↓↓

A fülszöveg elolvasásakor már eldöntöttem, hogy én ezt a könyvet biztosan sorra fogom keríteni egyszer. Nemcsak azért, mert nagyon szeretnék eljutni Finnországba, hanem mert teljesen felkeltette az érdeklődésemet a sisu, mint fogalom. De vajon mit jelent ez a különleges finn eredetű szó?
Egyszerűen kifejezve azt a belső erőforrást, amelyet akkor veszünk igénybe, ha valami nehéz kihívással állunk szemben, de mégis a végsőkig küzdünk és kitartunk, nem hallgatunk arra a sugallatra, hogy adjuk fel, mert ezzel nem tudunk megbirkózni. De nem lehet ennyire leegyszerűsíteni ezt a jelenséget. Előhívhatjuk magunkból a sisu-t akkor is, ha egy konfliktushelyzetbe kerülünk, de mégis kiállunk (természetesen józan érvekkel és alázattal a másikkal szemben) az igazunk mellett. Olyan magyar szó nem létezik, amely ilyen árnyaltan lefedné ezeket a megállapításokat, de a finneknél sem véletlen alakult ez ki.
Bár a finneket kívülről szűkszavú, visszahúzódó embereknek ismerjük, nem is gondolnánk, mennyi nehézséget és megpróbáltatást kellett kiállniuk a múltban és még a jelenben is. Erre a legegyszerűbb példa az időjárás: északon a nyári nappalok akár 24 óra hosszúságúak is lehetnek, ugyanakkor van olyan időszak, amikor télen nem is kel fel a Nap. De megemlíthetném még a 2. világháborús helyzetüket: a szovjetek lerohanták őket úgy, hogy háromszor annyi hadseregük, harmincszor annyi repülőgépük és százszor annyi tankjuk volt, mint a finneknek. Ők viszont akkor sem adták fel a harcot, kreatív megoldásokat fejlesztettek ki, amelyekkel rettegésben tartották az orosz csapatokat. Hát kell ennél több példa, hogy vajon miért abból a kis országban terjedt el legelőször ez a fogalom?

„Ez a négy betű egy nehezen megfogalmazható életszemléletet jelöl, amelyben együtt van jelen a kurázsi, a rugalmasság, határozottság, a szívósság és a kitartás [...].” 

Meik Wikking: Hygge című könyvét tavaly márciusban sorra kerítettem, de bevallom őszintén, nem került be a kedvenceim közé. Kicsit tartottam ezért a Sisu-tól, hiszen ennek is hasonló a felépítése, sőt, mondhatni ugyanolyan, csak nem dán, hanem finn verzióban. De szerencsére ellenérzéseim nem igazolódtak be. Ugyanis ebben az olvasmányban nagyon érdekes dolgok vannak leírva, a kedvenceim azok voltak, amelyekben Finnországot ismerhettem meg közelebbről. Betekintést nyerhettem az oktatási rendszerbe, ünnepekbe, közéletükbe, megismerhettem az elterjedtebb szabadidős tevékenységeiket, sőt, még különleges recepteket (pl. csalánleves) is tartalmaz ez a könyv. Azokról a híres finnekről is tanultam valamit, akik kitartásukról, belső sisu-jukról lettek közismertek.
Egy szó, mint száz, ez a könyv rengeteg aspektusból közelíti meg a sisu témakörét. Egyetlen negatívum, amit fel tudnák sorolni, hogy néha túl egyértelmű dolgokról esik szó. Ilyen például, hogy kirándulj a természetben, keress olyan hobbikat, amelyek a szabadban történnek stb. De összességében pozitív csalódás volt, akik érdeklődnek a finn kultúra, vagy az ott élő emberek életfelfogása iránt, azok semmiképp se mulasszák el olvasását.
Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Kossuth kiadónak! A könyvet itt tudjátok megrendelni -15% kedvezménnyel!

A borító: 100%
A cselekmény: 80%
A karakterek: -
A szókincs: 95%
Összesen: 91.66%

You Might Also Like

0 megjegyzés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal