A deményizmus megalkotója, és "ugatója" § Magos Judit: Demény
szeptember 07, 2016 |
| Sajnos nem sikerült fotót csinálnom a könyvről, mivel a tacsink nagyon nem akart modellt állni a regény mellé... |
Magos Judit, a Gazdi, humoros, ámde lélekmelengető formában írta meg a magyar vizslája, Demény, az elbeszélő élettörténetét, amiről már szinte mindenki hallott országszerte. A könyvből megtanulhatjuk a deményizmus alapjait, hogyan építs fel egy diktatúrát, de ami a legfontosabb, hogyan bánj az állatokkal. Mert sok ember elfelejti, milyen bánásmódot érdemelnek ezek a védtelen, de szerethető lények a Földön. Demény egy időutazást tesz a múltba, hogy felkutassa a szupertitkos töpireceptet, ami a diktatúrájának fontos részét képezi. Ezalatt az utazás alatt újra átéli az élete fontos eseményeit, és tanácsokkal lát el minket (illetve négylábú barátainkat), hogy különböző helyzetekben milyen viselkedési szabályok érvényesek.
Mindig is azt hangoztattam, hogy a kutyáknak szebb lelkük van, mint az embereknek... Elfogadnak téged úgy, ahogy vagy, nem akarnak másnak, tökéletesebbnek látni. Megértőbb, hűségesebb, és kitartóbb társak bárkinél, ha egy kis támogatásra van szükséged, akkor biztos lehetsz benne, hogy hozzájuk bármikor fordulhatsz. Persze azon sem kell aggódnod, hogy megértik-e, amit mondasz, mert erre egyértelmű a válasz: 100%-ig igen. Hogy miből is vontam le ezt az elképesztően megdöbbentő következtetést? Nagyrészt a saját kutyánk viselkedéséből, másrészt Demény, a kötsög történetéből. Mert a kemény, diktatórikus külső mögött egy érzékeny, és sebezhető kutyáról van szó. Nagyon sok fontos dolgot tanácsol nekünk négylábú vezetőnk, amin érdemes lenne néha eltöprengenünk. Például szerintetek mi történik egy csomó felnőtt, "többé-már-nem-olyan-cuki-kölyökkutyával"? Vajon miért vannak napjainkban tömérdek éhező, beteg, és kóbor kutyák városainkban, és az utcákon, illetve a sintértelepen? Ez a két dolog sajnos nagy összefüggésben áll egymással, fontos, hogy ne csak "kiegészítőként" válasszunk magunknak társat, mert ezt nemhogy emberekkel, de állatokkal sem lehetne csinálni...
"Azt hiszed, mindent tudsz? Fogadj örökbe egy kóbor állatot, és olyat tanulhatsz tőle, amit ti kétlábúak képtelenek vagytok önállóan elsajátítani: feltétlen szeretetet. Ha ezt tudod, mindent tudni fogsz."
A sok-sok élvezhető könyvfejezet mellet azért kisebb dolgok szúrták a szememet, amelyek mellett nem tudtam csak úgy elhaladni, szóval szeretnék róluk is említést tenni pár mondatban. Demény személyiségét, stílusát az első oldalakon viccesnek, és szórakoztatónak találtam, viszont ahogy haladtam előre a történetben, kicsit már soknak éreztem a felsőbbrendűséget, ami a szavaiból áradt. Azt gondolom, hogy mindennek megvan a maga határa és helye, amit néha kicsit átlépett a főszereplőnk. Ezt leszámítva nem volt gondom a történettel, a karakterek is mind szeretők voltak, a kedvenc kutyus szereplőm Max volt, aki mániákusan gyűjtögette maga köré a plüssállatokat, az ő szavaival élve, a mukikat.
"Szerinte a kanapén heverni móka, meg olvasni móka. Cöh, micsoda időpocsékolás más életét olvasni – kivéve az enyémet –, ahelyett hogy élnéd a sajátodat, nem?"
Ha szeretnétek egy olyan könyvet olvasni, ami szórakoztató, de egyben velős mondanivalóval rendelkezik, akkor ezt nektek találták ki! A regény megvásárlásával támogatjátok a Futrinka egyesületet, úgyhogy nem kell sajnálnotok a pénztárcátokat, mert csupán egy jó cél érdekében cselekedtek. És higgyétek el, megéri elolvasni, mert ALAP.
A borító: 100%
A cselekmény: 80%
A karakterek: 90%
A szókincs: 100%
Összesen: 92.5%
.png)
0 megjegyzés